Jászapáti Szatócsbolt. Boltmúzeum – Közösségi Tér
A ma már kézművesházként és boltmúzeumként
működő épület egykori tulajdonosa, Perlaky József
fűszer- és gyarmatáru-kereskedő volt.
Az ingatlant apósa, Vágó István jászapáti építőmester segítségével
újította fel, és 1929 áprilisában megnyitotta benne önálló üzletét, amely kezdetben 3 különálló üzletrészből és egy raktárból állt.
Az üzlet fennállásnak ideje alatt a helyiek körében komoly népszerűségnek örvendett.
Perlaky József (1895 – 1972)
Perlaky József fűszer- és gyarmatárukereskedő 1895-ben született a Sopron megyei Szil községben. Az elemi iskola elvégzését követően Huber János soproni kereskedő üzletében 3 évet töltött inasként, majd Bécsben és Pozsonyban gyarapította tovább szakmai ismereteit. Az első világháború viszontagságos időszakát követően 1922-ben Sarród községben megnyitotta első üzletét.
1923-ban megnősült, felesége a jászapáti születésű Vágó Piroska lett. 1929 februárjában Perlaky József árukészlettel és berendezéssel együtt eladta sarródi üzletét, és még ugyanazon év áprilisában felesége szülővárosában, Jászapátiban ingatlant vásárolt, és újra boltot nyitott. Egy év elteltével már segédet foglalkoztatott, és bővíthette üzlete profilját is. Később nagykereskedői tevékenységet is folytatott, a környező települések boltjait is ő látta el áruval.
A második világháborút követően a környéken elsőként nyitotta ki boltját, de kereskedése sajnos nem működhetett sokáig. 1949 -ben az üzletet raktárhelyiséggel együtt az állam kisajátította, és a Földműves Szövetkezet kezelésébe adta át.
Egy csaknem három évtizedes (1922 – 1949) kereskedői életút zárult le ezzel. Kamarakiállításunkkal ennek a kiemelkedő kereskedői életútnak és nem mindennapi személyiségének szeretnénk emléket állítani.
A bolt
Bolt szavunk középkori eredetű, azt a kort idézi, amikor az árusítás a kőházak boltívei alatt, az ablakon át történt. A boltok fölé olykor előtető is került. Később a boltablakokból kialakult kirakatokat és a bejárati ajtót is tömör deszkaajtók védték. A cégér, majd később a cégtábla rendszerint a bejárat fölé került. A kihajtható fatáblákat a 19. századtól színes, festett reklámtáblák díszítették, amelyeket idővel zománctáblák váltottak fel. Az első boltok mindent árusító vegyeskereskedések voltak, az árucsoportok szerinti szakosodás csak a 18. század végén indult meg. A kapitalista árutermelés, az ipari és technikai fejlődés nyomán az üzletek szaküzletekké váltak. A boltok
berendezése az árusított termékekhez igazodott. Az önkiszolgáló bolt csak a huszadik század második felében vált általánossá.
Fűszer és csemege
A mindent árusító szatócsboltokból legkorábban a tengerentúli, úgynevezett
gyarmatárukat árusító üzletek váltak ki. A kereskedelemből élők egyik legnépesebb csoportja a fűszerkereskedőké volt. A fűszercsemege elnevezést a 19. század végétől használták. A fűszeresek a portékákhoz igazodva sokfiókos
szekrényekkel, pulttal és állványokkal rendezték be üzleteiket. A kereskedő
és segédei készségesen álltak vásárlóik rendelkezésére, akik szívesen időztek, beszélgettek is az üzletben: a boltok a társadalmi élet fontos színterei voltak.
